Az amazonok a kezdetek óta itt élnek ebben a világban, de az elso hírek és az elso amazon megjelenése kicsit váratott magára. Ismerkedtek a világgal, az erdovel, melyet késobb otthonuknak tekintettek és tekintenek ma is, míg bátran és immár nem félve kiléphettek az ismeretlenség homályából vállalva magukat, és hitüket. Sokan csak meséknek és legendáknak tartják a bátor noi harcosokat. De ki el is hiszi létezésük, soha nem gondolná azt, hogy ezek nok nagyon jó harcosok. Sokan azt várnák, hogy harcot látva elfutnak, de tévedés! Az amazonok soha nem futamodnak meg a harc elol. Soha nem adják fel, mert tudják, ha hisznek magukban és istenükben, akkor nem történhet velük semmi. A világban elterjedt az a hír, hogy az amazonok kegyetlenül bánnak azokkal a férfiakkal kiket elfognak. Pedig ez is csak egy, a sok hazugság közül, mit róluk terjesztenek. A férfiakkal mindig is kedvesen bántak, mivel tudják, ha nincsenek férfiak nincsenek gyermekek (természetesen már amelyik engedélyt kapott, hogy az erdobe léphessen, vagy épp nem tett ellenük még semmi rosszat. Hisz talán nincs is rosszabb, mint egy amazon haragja és bosszúja). A rabszolgákkal is jól bánnak. Megvédik oket életük árán is. Mindig szabad mozgást kapnak, de persze, ha megpróbál elszökni, akkor meghal, vagy örökre bezárják és soha többet nem, láthatják a napvilágot. Az amazonok itt a kastély síkján, egy erdoben élnek, mi szent. A belépoket szigorúan megbüntetik, és nem engedik el többet, mert ki látta az erdot, szépsége miatt bármikor visszajöhet és másokat is, hozhat magával. Így megszunne az erdo egyensúlya, és minden összeomlana benne minden élet, megszunne, és azok után nem lenne más csak egy egyszeru erdo, élet nélkül. Az elso és leghíresebb amazon vezér Laetitia volt. Bátor, kitartó és soha nem riadt meg semmi kihívástól. A férfiak sokszor jobban tartották inkább elkerülni, mert nem lehetett tudni, épp milyár a fejében. Amazonjai tisztelték, mert olyan vezeto volt, kire felehetett nézni. O volt ki védte az erdot, mikor nekromanta és éloholt seregek vonultak ellene, és volt oly bölcs, hogy egy idore félretegye büszkeségét és elfogadja mások segítségét az erdo védelmére. Az erdo és az amazonok megmenekültek, bár súlyos árat kellet fizetniük mindkettojüknek. Sajnos távozása után eltunt minden amazon. Az erdokihalt, ne hallatszott benne már csengo asszonyi nevetés a mélyén. Nem volt már amazon ki védje, így az orkok könnyedén mehettek be és vághatták ki az erdo fáit. Egy jó ideig sokan jártak az erdobe és mindent megtettek, hogy megvédjék, barátok, erdojárók, kiknek a természet mindig is szent. Nem amazonok voltak, de ott voltak és védték. Ezek után jelent meg Namirelen. Nagyon sokáig egyedül élt az erdoben járva és vigyázva azt. Majd pár barátja is ide költözött az erdobe. Soha nem volt barátkozós ember, de olyanok történtek, amiket soha nem feledhet el. Egy kis ido után egy kisebb amazon csapat talált ismét az erdobe. Még akkor nem volt vezeto, csak egy kicsivel késobb lett az felvállalva mindazt amivel a vezetoség a Priéri-ség jár. Mostanra már az erdo ismét elnyerte régi formáját, bár Namirelen tudja, hogy soha nem lesz olyan, mint Laetitia idejébe, de nem adja fel és harcol azért, hogy ismét hírük legyen.